A tégla korunk egyik legnépszerűbb építőanyaga, de többségük nem alkalmas arra, hogy vakolás nélkül évtizedekig megállják a helyüket az időjárás viszontagságaival szemben. Az egyik legjobb alternatíva bizonyos esetekben például a zsalukő lehet.
A zsalukő nem más, mint egy több méretben elérhető betonelem, mely önmagában vagy friss malterral megtöltve képes arra, hogy rendkívül stabil szerkezeteket építhessünk belőle, ami kötés után ellenáll a nagy terhelésnek, nem árt neki az eső, a hó, a hideg, a meleg, de még a kártékony UV-sugárzás sem. Hogy miért nem alkalmazzák akkor nagyobb mennyiségben az építőipar nagyobb építkezéseinél? Mert ott a sokkal drágább és erősebb monolit-technológiára van szükség, azonban a családi házaknál, a körülöttük kialakítható megoldásoknál a zsalukő tökéletes alternatíva lesz.
Ennek az oka, hogy nem kell érte túl mélyen a zsebünkbe nyúlni, miközben kialakításának köszönhetően nagyon egyszerű vele dolgozni, így a pontos illeszkedések jóvoltából még szakember sem szükséges, ha egy támfalat vagy egy kerítést alakítanánk ki a segítségével. Mint neve is jelzi, a zsalukő gyakorlatilag olyan, mint egy betonzsalu, tehát közepében légüres tér van, ami a szerelés szempontjából rengeteg lehetőséget ad a kezünkbe. Üresen hagyva erőteljes szigetelő hatást érhetünk el vele, betonvasakkal és betonnal kitöltve pedig olyan masszív falszerkezeteket építhetünk belőlük könnyedén, hogy akár több tonnányi föld megtámasztására is ideálisak.
Az alapanyag tekintetében a zsalukő egyszerű betonból készül. Formákba öntve nyeri el végleges formáját, ennek megfelelően önmagában nincs nagy szívóssága, de beépítve és megfelelő töltőanyaggal – ami akár döngölt termőföld vagy sóder is lehet – kis túlzással elpusztíthatatlanná tehető. Ez a különleges kialakítás az oka annak, hogy maga a zsalukő ne kerüljön olyan sokba, mint egy kerámiatégla, miközben öntése során könnyedén alakítható, egyszerűen elkészíthető. Hogy mégis mire használhatjuk a gyakorlatban a zsalukövet a ház körül?
Amennyiben masszív és tartós kerítést építenénk otthonunk körül, a zsalukő az egyik legjobb megoldás lesz, hiszen önmagában, burkolás nélkül is kifejezetten mutatós, pláne abban az esetben, ha csak néhány sorban alkalmazzuk lábazatként, majd ezekre húzzuk fel az oszlopokat. Mivel a zsalukövekbe beton kerül, ezért biztosak lehetünk abban, hogy egy önmagában, különösebb keresztkötések nélkül is masszív építményt kapunk végeredményül, azonban nem árt tudni, hogy éppen a kialakítás miatt az építménynek nagy súlya is lesz. Ezért elengedhetetlen a kerítés alá sávalapot húzni, ellenkező esetben a végeredmény bizonyos pontokon megsüllyedhet, megrepedezhet, állandó mozgásban lesz – különösen forgalmasabb útszakaszok esetén.
A sávalap kialakításakor nagyon fontos, hogy fagyhatár alá menjünk – ez itthon legalább 80 centiméter –, és a megfelelő minőségű betonnal töltsük ki, amit egy-két centivel engedünk csak a talajszint fölé. Erre kerül majd rá az első sor zsalukő, így nagyon lényeges, hogy gondoskodjunk a felület egyenletes kialakításáról, ügyelve a vízszintre, valamint arra is, hogy legalább egy réteg bitumen vízzáró réteget helyezzünk el rajta, ezzel elkerülve, hogy a zsalukőben elhelyezkedő beton felvizesedjen, majd különféle kellemetlenségeket okozzon.
Mivel nagyon masszív szerkezet létesíthető belőle, a zsalukő alkalmas tömör kerítések kialakítására, de lényegesen esztétikusabb, ha három-négy sor lábazat lefektetését követően 2-3 méterenként oszlopokat építünk belőlük, ezek közé pedig különféle kerítéselemeket rögzítünk. Legyen szó egyszerű fáról, lemezről vagy kovácsoltvas megoldásokról, a határ a csillagos ég, hiszen a betonelemekhez dübelek segítségével nagyon könnyen és biztonságosan rögzíthetünk szinte bármit.
Mivel a zsalukő gyakorlatilag puszta beton, kerítés esetén érdemes lehet vízálló vakolattal és festéssel ellátni, de burkolhatjuk például lapos kövekkel és egyéb elemekkel is. Ami nagyon fontos még, hogy a zsaluköveket felülről mindig borítsuk valamivel. Elhelyezhetünk rajta ízlésesen cserepeket, de akár fedőköveket is, a lényeg, hogy a nedvesség közvetlenül ne érje őket, mert a téli szezonban a repedésekbe belefolyó víz könnyedén kárt tehet, ezáltal megrepesztheti az elemeket.
Főként a hegyoldalba épült házak esetében a terület fixálásakor problémát okoz az állandóan mozgásban lévő talaj. Amennyiben szeretnénk megzabolázni ezt, és élvezni a lejtőbe vájt sík kert örömeit, akkor szükségünk lesz egy masszív támfalra. A tégla vagy a fa ebből a szempontból nem túl tartós és erős, a vasbeton szerkezetek pedig rendkívül költségesek, így az egyik legjobb, legegyszerűbb, nem utolsó sorban pedig legolcsóbb megoldás a zsalukő alkalmazása lesz, amihez ráadásul még különösebb szakértelem sem szükségeltetik.
Bizonyos mértékű földmunka természetesen elengedhetetlen hozzá, hiszen a lejtős szakaszt le kell marni ahhoz, hogy a támfalnak megfelelő helye lehessen. Bár több méteres magasságokban nem ajánlott alkalmazni, azonban 1-2 méterig megfelelő sávalappal és vasalással gyakorlatilag egy életre megszüntethetjük a talaj mozgását. Ehhez ugyanúgy kell eljárni, mint kerítésépítéskor, ezáltal fontos a megfelelő sávalap – ha sok földet kell megfognunk, akkor érdemes megtámogatni merőleges kinyúlásokkal –, ezáltal fagyhatár alá ásva, legalább 80 centiméter mélyen kell betonoznunk neki egy fundamentumot, mely egy kicsit emelkedjen a felszín fölé.
Erre a rétegre bitumen vízszigetelést helyezünk el, és nekikezdhetünk a zsalukövek betonozásának, amit a nagy súly függvényében tehetünk kötésbe is, de a vasalásról, és a bekerülő beton döngöléséről soha ne feledkezzünk meg. Érdemes a földdel érintkező oldalon gondoskodni a vízszigetelésről – ellenkező esetben átszivárgások keletkezhetnek, de ezek nem tesznek kárt a szerkezetben –, miközben a sík terep felé eső oldalát bátran vakolhatjuk, festhetjük, kövekkel díszíthetjük saját ízlésünk szerint.
