Egy új ingatlan felépítését rengeteg tervezési folyamat, engedélyeztetés és még annál is több idegeskedés előz meg, pláne abban az esetben, ha már a háztervezéstől mi próbáljuk kézben tartani az egész ügymenetet.
Több évtizedes építőipari múltunknak köszönhetően nagyon jól tudjuk, hogy ez milyen óriási teher egy magánszemély számára, hiszen a család és a munka mellett hatalmas stresszel jár, hovatovább mindig egész embert kíván.
Pontosan ezért, a generálkivitelezés jegyében jött létre a Home Invest, amivel azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy levegyük ezt a hatalmas terhet ügyfeleink válláról, és szükség esetén akár a tervezéstől átvegyük az összes munkafolyamatot. A generálkivitelezés lényege ugyanis röviden nem más, minthogy ön elmondja nekünk az elképzeléseit, mi elvégeztetjük a szükséges tervezést és engedélyeztetéseket, majd felépítjük önnek álmai otthonát, miután önnek már csak annyi feladata lesz, hogy beköltözzön.
Fontos, hogy nemcsak általunk készíttetett és előkészített-, hanem hozott tervek alapján is vállaljuk kulcsrakész házak építését! Az építkezők sokszor ugyanis már a tervezési folyamat útvesztőiben eltévednek, vagy olyan akadályokba futnak tapasztalatlanságuk révén, ami gyakran plusz költségekkel járhat. Amennyiben azonban minket választ, garantáljuk önnek, hogy a megfelelő tervdokumentációk birtokában nem kell a minőség, a megfelelő alapanyagok, a határidők vagy éppen az időjárás miatt aggódnia, mert minden kapcsolódó terhet átveszünk, hogy a leendő lakóknak csak a beköltözésre kelljen koncentrálnia.
Természetesen ahhoz, hogy a kulcsrakész ház építése teljesen gördülékenyen menjen, rendkívül fontosak a megfelelő alapossággal kidolgozott tervek, valamint az ott lefektetett kritériumok, hiszen ettől az engedélyeztetés után sem minőségileg, sem szerkezetileg nem tudunk eltérni a tényleges építkezés során. Megbízható és tapasztalt szakembereinkkel, prémium minőségű alapanyagokat biztosító építőanyag-kereskedésünkkel, valamint óriási gépparkunkkal azonban biztosítjuk, hogy ha álmai otthona a tervezőasztalon már elkészült, akkor azt pontosan ugyanúgy látja majd viszont a valóságban is.
Már meglévő tervrajzok és engedélyek esetén a Home Invest számára nem okoz problémát a több emeletes családi- és az energiatakarékos otthonok kivitelezése sem, beleértve a speciálishűtési- és fűtési rendszereket, a hőszigetelést vagy az automatizált okos szisztémák megvalósítását. A munkálatok folyamatos minőségellenőrzés mellett zajlanak, de ügyfeleinknek is biztosítjuk a rendszeres felügyeletet, hogy a szerződésben foglalt határidők betartása mellett a legutolsó csavarig pontosan olyan eredmény születhessen, amit a megrendelő korábban elképzelt.
A házépítés minden ember életében az egyik legnagyobb kihívás. Fogjunk hozzá akár egyedül, akár párkapcsolatban, vagy már családként, gyerekekkel a hátunk mögött, a legoptimálisabb esetben is hónapokon át tartó folyamat. Gyakorlatilag egy másodállásként nehezedhet a vállunkra, melyben sokan már a gyakornoki időszakban, avagy az előkészületek során kudarcot vallanak és felmondanak.
Akár egymagunk próbálunk szerencsét, akár egy generálkivitelezőre bízzuk a feladatot, a házépítés legalapvetőbb folyamatait rendkívül lényeges megismernünk. Ez nem azt jelenti, hogy szakembereket megszégyenítő alapossággal beleássuk magunkat minden munkafolyamatba, sokkal inkább azt, hogy legalább megtanulunk különbséget tenni például a különféle építőanyagok vagy alaptípusok között, miáltal egy-egy döntéshelyzetünk nem akasztja meg napokig a munkát az utánajárás miatt, hanem rögtön képesek leszünk a felelős és tudatos választásra.
Erre az alapvető tudásra akkor is szükségünk lesz, ha generálkivitelezővel végeztetjük otthonunk felépítését, hiszen a munkálatokat bizonyára szeretnénk figyelemmel követni, és bár a fővállalkozó érdeke, hogy a lehető legmagasabb minőséget kapja a megrendelő, azonban így is gyakran találkozhatunk szakkifejezésekkel vagy megoldásokkal, melyek némi utánajárást igényelnek.
Éppen emiatt döntöttünk úgy, hogy összegyűjtjük mindazokat az alapismereteket, melyek a telek kiválasztásától kezdve gyakorlatilag a beköltözésig felmerülhetnek és elkísérhetnek minket egy házépítés során, így ha bármi probléma, kérdés, esetleg kérés adódik, vagy szeretnénk jól felkészülni a nagy munkára, itt egy alapos, szakszerű, de mégis közérthető gyorstalpaló.
Nagyon sok esetben a telekválasztás az építkezés minden folyamatát, így még a tervezési és engedélyeztetési kötelezettségeket is megelőzi. Nyilvánvalóan nem kötelező, de valóban célszerű a telek megvásárlását mindenek elé helyezni, azonban mégis az építkezésnél foglalkozunk vele, hiszen sokkal szorosabb szálakkal kötődik ehhez a témakörhöz, mint a háztervezés folyamatához.
Bár sokan nem csinálnak belőle túl nagy problémát, a megfelelő telek kiválasztását azonban rendkívül lényeges alaposan átgondolni. Ennek az oka nem más, minthogy nem egy-két évre, hanem évtizedekre, sokan egy emberöltőre választanak maguknak telket, amivel kapcsolatban nem lehet egyetlen szempont például a munkahely közelsége. Ezen felül ugyanis rengeteg dolgot figyelembe kell vennünk, az alábbiakban pedig pontokba gyűjtve össze is szedtük, hogy ezek közül, melyekkel számoljunk feltétlenül!
Leendő családi fészkünk telke kapcsán az egyik legfontosabb kritérium alighanem az elhelyezkedés. Mennyit kell majd utaznunk a munkába, milyen távol vannak az óvodák, az iskolák, a tömegközlekedési megállók, a boltok, milyen a közvilágítás, az infrastruktúra? Ezeket a kérdéseket mind-mind tegyük fel magunknak, hiszen olyan alapvető tényezők, melyek elengedhetetlenek a modern életmód fenntartásához, valamint természetesen a maximális kényelemhez. Nyilván tökéleteset soha nem találunk – hiszen nem lehet valami egyszerre csendes és közel például a belvároshoz –, így mindig kompromisszumos megoldásra kell jutnunk, de akkor is igyekezzünk a lehető legtöbbet kihozni az adott helyzetből.
A tájolás ebben az esetben több dolgot jelent, de leginkább azt, hogy a telek milyen környezetben fekszik, és honnan érkezik a beeső napfény. Ha például a napsugarak csak a tervezett ház hátsó felét érik majd, egy rendkívül rideg és fénytelen otthonunk lesz, ami nemcsak az alapvető atmoszférát határozza meg negatívan, hanem a napsugárzásból nyerhető természetes melegítő hatástól is elbúcsúzhatunk miatta. A legjobb, ha egy ház mindig délkeleti, délnyugati vagy déli tájolású, így ehhez válasszunk ideális telket.
A legtöbb esetben az emberek csak azt nézik egy telek kiválasztásakor, hogy milyen szép és milyen jó helyen van, de nem gondolnak arra, hogy mi lehet a földfelszín alatt. Sokan ugyanis nem tudják, hogy milyen kellemetlenségekkel járhat, ha már az alapásás során derül ki: a leendő házunk alatt egy korabeli illegális szemétlerakó volt, vagy olyan homokos a talaj, hogy kukába kell dobni minden addigi tervet, pláne amennyiben pincét is terveztünk, hiszen ehhez elengedhetetlen egy talajmechanikai vizsgálat a talajvíz szintjének pontos feltérképezése miatt.
Szintén rengetegen hajlamosak figyelmen kívül hagyni, hogy minden településnek saját rendeletei lehetnek azzal kapcsolatban, hogy egy telek milyen beépíthetőséggel rendelkezik. Hiába találtuk meg álmaink telkét, ha az önkormányzat úgy határozott, hogy oda nem építhető barna emeletes ház fakerítéssel. Ha mi viszont éppen ilyent szeretnénk, akkor úszott minden tervünk és álmunk. Természetesen ennél sokkal lényegesebb és hivatalosabb kérdések is vannak ebben a témában, így például rendelet írja elő a legtöbb helyen, hogy építhetünk-e például telekhatárra, vagy mekkora udvart kell hagynunk a ház körül? Ilyen szabályozásokat sok önkormányzat hozhat például esetleges későbbi beruházások miatt, így vásárlás előtt érdeklődjünk erről hivatalos levélben, hogy ezzel is tudjunk tervezni. Érdemes egyébiránt ezt akkor is megtenni, ha nincsenek extra igényeink, hiszen ha felmerül egy esetleges – számunkra még elfogadható – probléma a telek kapcsán, az alkupozícióba helyezhet minket az eladóval szemben.
Bár itt és most sokadik szempontként szerepel, de a telekválasztás tekintetében a fentiekkel teljesen egyenrangú kitétel, hogy leendő területünkön kielégítő-e a közművesítés? A víz és a villany megléte alapvető fontosságú, de ma már falvakban is az összkomfort részét képezi a szennyvízelvezetés, a vezetékes gáz és az olyan szolgáltatások megléte, mint például a szemétszállítás. A közművesítés hiányosságai rendkívül lényegesek, hiszen amennyiben nincs bevezetve valamelyik, de elérhető a telek közelében, akkor a telepítés költségei minket terhelnek majd, ami sok esetben akár több százezer forintra is rúghat, emiatt pedig szintén jelentős befolyással lehetnek a vételárra.
Ahogyan a párkapcsolatokban is lakva ismerszik meg az ember, leendő telkünk kapcsán is csak akkor kapunk alaposabb ízelítőt a szomszédságból, miután végérvényesen odaköltöztünk. Túlzás nélkül a szempontok közül ezt a legnehezebb előre felmérni, de mégis érdemes azért még a vásárlás előtt kicsit ismerkedni a helyiekkel és kikérni mások véleményét, miközben nem árt tudomásul venni, hogy a települési sajátosságok rendkívül befolyásolják mindezt. Egy kis falusi közösség például eleve nehezebben fogadja be az idegeneket, pláne a távolról jött új arcokat, mint egy városi közeg, ahol az lakók nincsenek olyan szoros kapcsolatban egymással.
Akár haszonélvezeti jelleggel, akár befektetési célzattal építkeznénk, a telek értékállósága minden esetben fontos szempont. Bár nehéz előre megjósolni, hogy egy telek milyen értéket képvisel majd sok-sok év múlva, azonban érdemes figyelni a trendeket, hiszen például egy nagyobb városban a központhoz közeli régiók jellemzően értékesebbek és értékállóbbak, mint a külvárosi részek, ami igaz a falvakra is, ha például a külterületet és a tanyavilágot állítjuk szembe egymással. Egy központ közelében elhelyezkedő lakóház tehát jellemzően magasabb értéket képvisel majd, mint egy rossz megközelítésű, mindentől távol elhelyezkedő, netán ipari létesítmények közelében felépült, egyébként ugyanolyan paraméterekkel rendelkező ingatlan.
Amennyiben generálkivitelezőre bíztuk otthonunk felépítését, a leendő fővállalkozóval szoros együttműködésben rendkívül fontos, hogy még az első munkafolyamat megkezdése előtt biztosítsuk a munkálatokhoz elengedhetetlen feltételeket. Hogy erre a tereprendezés előtt, közben vagy után kerül sor, azt minden esetben az adott telek sajátosságai adják meg, ezáltal az építési terület körbekerítése mellett szükséges bevezetni az alapvető közművesítést, hogy legalább víz és áram a munkások rendelkezésére álljon, hiszen ezek nélkül nem üzemelnek majd a szükséges gépek, és hiányzik majd a legtöbb építőhabarcs kikeveréséhez szükséges egyik alapelem is.
Ezen túlmenően biztosítani kell a telken dolgozó munkások alapvető komfortját, ezáltal az ivóvíz mellett legalább egy mobil WC-t kell létesíteni a területen, de nagyobb beruházások esetén akár még irodakonténer rendelése is indokolt lehet. Ezen felül előre gondolni kell az építkezéskor keletkező rengeteg hulladékra, amihez legalább egy nagyobb méretű konténerre biztosan szükség lesz a munkálatok helyszínén, amit a beruházás mértékétől függően gyakran többször is üríteni kell.
Bár az építkezési telkek többsége jellemzően könnyen építhető, és nem igényel különösebb tereprendezési munkálatokat, azonban érdemes még a nagy munka megkezdése előtt jól átgondolni olyan apróságokat, mint például a megfelelő vízelvezetés. Ha például egy hegyoldalban fekvő telek tulajdonosai lettünk, a lezúduló csapadék komoly problémákat okozhat otthonunk stabilitását vagy kertünk beültethetőségét tekintve, ezáltal elengedhetetlen már kezdetben elrendezni a terepet, hogy megbirkózzunk az esetleges problémákkal.
Természetesen előfordulhat olyan eset is, amikor olyan területen építkeznénk, ahol mindent erdő borít, esetleg nincs egy talpalatnyi sík terület sem. Ilyenkor a fakitermelést és a kapcsolódó gyökérrészek kitermelését követően elengedhetetlen síkba rendezni a terepet, hovatovább ajánlatos jó minőségű termőfölddel is feltölteni a felső réteget, ami még az építkezés során úgyis sérül, azonban ha már itt elvégezzük ezt a teendőt, később már csak frissíteni kell a takaróréteget, extra töltésre viszont utólag nem lesz lehetőségünk. A földmunka tehát a megvásárolt telken mindig elsődleges, ha szükség van rá, de amennyiben jól választunk, akkor ez a lépés kimaradhat.
Ha kellő körültekintéssel kiválasztottuk leendő otthonunk telkét, és minden tervrajz, illetve engedély a rendelkezésünkre áll, hovatovább a szükséges tereprendezésre is sor került, megkezdődhet az építkezés első olyan lépése, mely maradandó nyomot hagy maga után. Ez nem más, mint az alapozás, avagy a fundamentum lefektetés, ami minden egyes ingatlan számára alapvető fontosságú a tartósság tekintetében. Bár kívülről úgy tűnhet, hogy az alapozáskor csak betont öntenek a kiásott földbe, valójában rendkívül precíz mérések előzik meg a földmunkát. Ennek a lépései a következők:
Miután Magyarországon a földhivatali digitalizálódás során a kétezres években rengeteg eltérés keletkezett a telekhatárokban, ezért még az első ásónyom előtt lényeges egy geodéta segítségével meghatározni leendő otthonunk pontos helyét a telken. A szakemberre nagy szükségünk lehet, hiszen rengeteg későbbi problémát előzhetünk meg abban az esetben, ha utólag derül ki, hogy bár a látható határok tekintetében helyesen jártunk el, a műholdas adatokhoz viszonyítva azonban komoly eltérések mutatkoznak például az oldaltávolság vagy az előkert tekintetében, melyek kapcsán az előírásokat mindig a Helyi Építési Szabályzat határozza meg.
Nyilvánvalóan egy geodéta felkérése többletköltségekkel jár, de ha szabályt sértettünk, sokszoros árat fizethetünk majd érte a későbbiekben. Probléma esetén ugyanis még a lakhatási engedélyt is megvonhatják tőlünk, vagyis hiába készül el a ház, a hatóságok nem engednek majd beköltözni minket. A geodéta ráadásul nemcsak páratlan pontossággal tudja meghatározni otthonunk alapjának helyét, hanem a szintmagasságokat is rögzíteni tudja, miközben felrajzolja a telekre a fundamentum pontos méreteit. Itt sok esetben olyan problémák is felmerülhetnek, melyekkel a tervező korábban nem számolt, tehát sokkal jobban járunk, ha már a tervezéskor kibukik a probléma, mert egy lefektetett alap esetén már nehezebb korrigálni. Magyarországon nagyon gyakori, hogy az építészek csak szemre saccolják meg a telek dőlését és meredekségét, ami rengeteg esetben olyan sokat csalhat, hogy az már alapozás során is komoly fejtörések elé állíthatja a kivitelezőt, de a geodéta segítsége ezen a téren szintén idő előtt fényt deríthet az efféle problémákra.
Amennyiben a házalap kitűzésre került, azaz megvan minden leendő falszerkezet mérete és elhelyezkedése, jöhetnek a munkagépek, hogy a megfelelő mélységben kiássák a házalapot. Az ásás előtt rendszerint felderítésre kerül a telek talajszerkezete, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy egy erősen sziklás, szikár talajon, vagy homokos földben kell dolgozni, lévén ehhez megfelelő fejekre és toldalékokra lesz szükségük a munkagépeknek. Sőt mi több, a talajszerkezet összetétele szintén módosíthatja a korábbi terveket! Alapvető szabály, hogy a ház alapjának legalább a fagyhatár alá kell érnie, azonban laza talajszerkezet esetén – vagy éppen pincéknél, magasabb felépítményű házaknál –, ennél mélyebbre is szükséges lehet leásni, míg a szélesség tekintetében a leendő fal vastagságához kell viszonyítani. Ha tehát az épülő lakóház támfalai 40 centiméteresek lesznek, ahhoz legalább 60 centiméter széles sávalapot kell ásni, mivel mindkét oldalt legalább 10-10 centimétert kell ráhagyni.
Nyilván ezek az értékek csak sávalap ásásakor helytállóak, hiszen létezik többféle alapozási megoldás, azonban az esetek 99 százalékában ez a legjobb és legolcsóbb, hiszen ilyenkor csak a ház leendő falszerkezetének kell mély alapot ásni – gyakorlatilag árkokban. Érdemes egyébiránt előre gondolkodni, és a házzal együtt gondoskodni a közművek nyomvonalainak vagy a kerítés alapjának kiásásáról, ha már úgyis ott a munkagép, és éppen betonozáshoz készülünk. Az alapásás során kitermelt föld egyébiránt elszállíttatható, de a telken is elrendezhető, azonban nem árt odafigyelni arra, hogy ezzel ne akadályozzuk a közművesítést. Az alapásás során ugyanis azért kell kiásni a sávalap mellett ezeket is, mert például a csatornázáshoz kapcsolódó csöveket az alapon keresztül kell bevezetnünk a házba, miközben a víz- vagy a gázcsövek akár később is behúzhatók, hiszen ezeknél nem követelmény, hogy az alapon keresztül csatlakozzanak otthonunkhoz.
A földmunkák befejezése, avagy a sávalap kiásása után leendő otthonunk építésének egyik legfontosabb munkafolyamata következik, a fundamentum kialakítása és betonozása. Ebből a szempontból fontos lehet megkülönböztetni egymástól a pincézett és pince nélküli ingatlanokat, hiszen utóbbi esetben az előírásokhoz mérten gyakran sokkal mélyebbre kell vinni az alapot.
Amennyiben pince nélküli családi ház sávalapját készítjük, az alapbeton magasságát minden esetben úgy alakítsuk ki, hogy a betontető legalább a leendő járdaszint alatt 10 centiméterrel helyezkedjen el. A kész betont gyakorlatilag csak a kiásott árkokba kell önteni – bizonyos esetekben itt különféle vasszerkezeteket alkalmaznak a masszívabb kialakítás érdekében –, majd alaposan bedöngölni és tömöríteni, mert a betonban nem maradhatnak légbuborékok, ellenkező esetben a fagyállóság és a teherbírás egyaránt csökken. A megfelelő tömörítés mellett az alaptető eldolgozása különösen fontos, hiszen itt nem szabad jelentős felületi egyenetlenségeket hagyni.
Az alaptető megszáradását követően készül el a lábazat. Ezt sok esetben zsalukőből alakítják ki, ami gyors, de nem minden esetben tartós megoldás. A zsalukőbe ugyanis nem lehet vasszerelést tenni, márpedig ezen a ponton rendkívül fontos, hiszen segítségével megakadályozhatjuk a különféle repedéseket, melyeket a talajszerkezet problémái idézhetnek elő. A zsalukő helyett inkább zsaluzzunk és betonoztassunk talpkoszorút, melyben masszív vasalás helyezhető el. Amennyiben megfelelő minőségű anyagból épül a lábazat, semmi szükség nem lesz az utólagos hőszigetelésre, elegendő hozzá egy külső vakolás és színezés. Amire azonban fontos odafigyelni, hogy a talpkoszorú a falakhoz mérten legalább 2 centiméterrel beljebb kerüljön, mert ha a lábazat síkja a fal vakolt síkján kívül esik, akkor az később kellemetlen vizesedéshez és szerkezeti károsodáshoz vezethet.
Ha a lábazati beton megfelelő mértékben megkötött – érdemes egy-két napot várni a száradással –, akkor a zsaluzást belül teljesen el lehet bontani, kívül pedig megemelni legalább 10 centiméteres magasságban. Ekkor kerül sor a lábazaton belüli terep, avagy lakásunk leendő alapterületének rendezésére. Ezt sokan földdel, mások kaviccsal töltik fel, ami azonban sokkal fontosabb, hogy bármit is alkalmazunk, megfelelően tömörítsük az egészet, amihez speciális célszerszám szükséges, hogy később ne süllyedjenek meg a belső aljzatok és válaszfalak. A töltést mindig a lábazati beton felső szintjéig vigyük, amire elsőként vasszerelés, általában kifejezetten alapokhoz készült hegesztett térháló kerül úgy, hogy a táblák egymást legalább 20 centiméterrel fedjék. Hogy ne mozduljanak el egymáson, dróthuzallal érdemes őket rögzíteni, majd miután a helyükre kerültek, legalább 8 centiméteres vastagságban betonnal fel lehet tölteni az egészet úgy, hogy mindenhol ügyeljünk a vízszintre, amivel az alapozás lényegi része el is készült.
Pincés kialakítású lakóházaknál bár hasonló munkafolyamatok zajlanak, már az alapásás mélységét tekintve is jelentős különbségekkel találkozhatunk, hiszen nem kell olyan mély fundamentumot ásni, lévén a pincével övezett részek bőven a fagyhatár alá kerülnek. A sávalaphoz mérten ugyanúgy vasalt talpkoszorút kell készíteni ebben az esetben is, de jelentős különbség, hogy a külső oldalakon az alapot 10 centiméterrel megnöveljük, hogy a szigetelésvédő fal elférjen, amit úgy kell elhelyezni, hogy még falazati egyenetlenség esetén is elférjen a szigetelés beszorítását biztosító habarcs a teherhordó falnál.
A kérdéses habarcs azért különösen fontos, mert a talajvíz miatt a falnak préselődő szigetelés gyakorlatilag áthatolhatatlanná és sérthetetlenné válik. A szigetelést védő falazást legalább a járda alsó síkjáig el kell húzni, míg a szigetelést a járdaszint fölé emeljük legalább 10 centiméterrel. Pincék esetén a lábazaton belüli terep értelemszerűen nem feltöltésre kerül, hanem egy betonfödémet alakítanak ki– a megfelelő betonoszlopokkal és födémelemekkel –, melyek utána megfelelő szilárdságot adnak a belső helyiségek aljzatát biztosító beton elterítésére.
A házalap, majd az alaplemez – vagy pince esetén a födém – kialakítását követően épülő otthonunk következő lépéseként a földszinti falazási munkálatokra kerül sor. Ebben az esetben még nem a válaszfalak felhúzásáról van szó, hanem a legfontosabb teherhordó falak felépítéséről, amihez nagyon fontos ideális alapanyagot választani, hiszen hagyományos téglából, de akár Ytongból is készülhetnek, ha a könnyű szerkezetes és egyéb megoldásokat nem soroljuk ide. Ezen a téren rendkívül fontos a megfelelő hőszigetelő tulajdonság, hiszen leendő otthonunknak meg kell felelnie ebből a szempontból a kötelező előírásoknak, a mai építőanyagok között pedig a legkülönfélébb tulajdonságúakat találhatjuk. Emiatt érdemes már itt eldönteni, hogy mekkora külső hőszigetelést szeretnénk otthonunkra, hiszen ahhoz mérten kell téglát is választanunk.
Miután a túl vastag szigetelés nemcsak újépítésű, hanem régi lakóházak esetén sem ajánlott, ezért érdemes inkább jobb szigetelőértékekkel rendelkező téglát választani, és a falazási munkálatokhoz thermo habarcsot alkalmazni a megfelelő értékek elérésének érdekében.
Bár sokan úgy hiszik, hogy a megfelelő alapokra rögtön meg kezdődhet az építkezés, azonban az első téglák rögzítéséig még két nagyon fontos munkafolyamatot el kell végeznünk. Az első az úgynevezett sarokpontok kimérése, amihez érdemes – pláne pince nélküli kialakítás esetén – ismét egy geodéta segítségét kérni a munkához. Ez azért fontos, mert a földmérő ebben a tekintetben sokkal pontosabb eredményeket tud meghatározni a tervrajz alapján, méghozzá nemcsak a sarok-, hanem a magassági pontok tekintetében is. A mérés nemcsak a precízebb munkálatok miatt lényeges, hanem azért is, hogy ezzel biztosítsuk: a ház alapozása rendben, a tervrajzoknak megfelelő pontossággal megtörtént, tehát kirajzolható a külső falazat nyomvonala, a nyílászárók helyének megjelölésével egyetemben.
Amennyiben tartós szerkezetet és száraz falakat szeretnénk, akkor az építés előtt nem maradhat ki a megfelelő vízszigetelés elhelyezése sem az alapokra. A lakóházak legnagyobb ellensége ugyanis még mindig a víz, ami ellen nemcsak felülről, hanem alulról ugyanúgy védekezni kell, hiszen a földből felfelé is képes szivárogni a talajvíz, hovatovább kiadósabb esőzés alkalmával a falakra fröccsenő víz hosszabb távon egyaránt komoly kárt tehet a szerkezetben. Emiatt rendkívül lényeges, hogy minden tartófal teljes szélességében, és legalább 15 centiméteres belső ráhagyással vízszigetelést kapjon.
Erre a legalkalmasabb a kátrányos bitumen, amit szó szerint rá kell melegíteni a betonalapra nyílt láng használata mellett, amivel tükörsima, vízhatlan réteg képezhető. Ha az alapon olyan helyek is vannak, ahol nem helyezhetők el bitumenes lapok, ott a kivitelezők sok esetben alkalmaznak folyékony bitument, hogy a legkisebb réseket is ki tudják tölteni. Ez nagyon fontos, mert a víz a néhány centiméteres közegeket is megtalálja magának, és nagy kárt tehet ott, emiatt tehát semmit se bízzunk a véletlenre. Utóbbi miatt érdemes általában dupla vízszigetelő réteget alkalmazni, hiszen ilyenkor az esetleges külső vagy későbbi sérülések esetén sem kell aggódnunk a falak vizesedése miatt.
A vízszigetelés pontos elhelyezése után megindulhatnak a tényleges falazási munkálatok. A falak nyomvonalainak kijelölését követően a kőművesek először a sarkokat falazzák ki az erre a célra lekevert habarcs segítségével, mely masszív kötést képez majd a téglák között. Hogy a szakemberek milyen technikát alkalmaznak a falazáskor, azt jellemzően a téglák határozzák meg. Úgynevezett nútféderes téglák esetén például az építőanyagok közé nem kerül habarcs, csak és kizárólag alá és fölé, hiszen a speciális kialakítás miatt a téglák egyrészt megfelelően összekapcsolódnak, másrészt pedig a tapadásukhoz szükséges habarcs a következő sor falazásakor befolyik közéjük az ideális szigetelés és tapadás biztosítása mellett.
Miután a sarkok kiépítése megtörtént, a közbenső falszerkezet is kialakításra kerül a megfelelő téglakötések alkalmazásával. Egy átlagos lakóház esetében a bejáratok kivételével általában 1,2 méteres magasságig épülnek fel a falak az első fázisban. Ezt követően felépítenek egy belső állványzatot, hogy a betonkoszorúig kialakítható legyen az igényelt falmagasság, amivel kapcsolatban rendkívül fontos alaposabban is elmerülni a nyílászárók helyének kialakításában.
Miután az ajtónyílások már a kezdetektől kihagyásra kerülnek a falszerkezetben, a megfelelő magasság elérését követően a korábban kijelölt helyeken az ablakok helyét is kialakítják a kőművesek. Ezen a téren az első és legfontosabb kérdéskör az, hogy a későbbiekben milyen hőszigetelést szeretnénk alkalmazni otthonunkon? Korábban ugyanis a kivitelezők rendszerint nem hagytak nagyobb nyílásokat az ablakoknak és az ajtóknak, így az utólagos hőszigetelés során a tokszerkezet köré került a szigetelőanyag, ami bizonyos esetekben kellemetlen hőhidakat eredményezett az ingatlan esetében.
Manapság emiatt úgy tervezik az ablaknyílásokat, hogy minden oldalon legalább 5 centiméternyi helyet hagynak a kőművesek annak érdekében, hogy a hőszigetelés minden oldalon bevezethető legyen, azaz a tartófal külső oldalától a belső oldaláig tartson. Ezzel gyakorlatilag 100 százalékban kizárhatjuk ezeken a pontokon a hőhíd lehetőségét.
A másik nagyon fontos kérdés falazáskor a nyílászárókhoz kapcsolódó áthidalók beépítése. Ehhez elengedhetetlen lesz, hogy már az építkezés során tisztában legyünk a leendő nyílászárók pontos magassági és szélességi adataival, továbbá azzal is, hogy az árnyékolók tekintetében vakolható tokos megoldást választunk-e, hiszen ilyen esetben az áthidalókat hőszigetelt tokszerkezetek válthatják fel vagy egészíthetik ki. Áthidalókra azért van szükség, hogy a nyílászáróknak kialakított rések fölött is biztonságos, masszív falszerkezetet képezhessünk, és amennyiben vakolható árnyékolót választottunk, ezeket célszerű úgynevezett lépcsőzetes megoldással kialakítani, ami a kőművesmunka szempontjából kicsit körülményesebb ugyan, de az árnyékolók beépítését egyszerűbbé teszi.
Amennyiben az árnyékolástechnikát később oldanánk meg valamilyen külső tokos kialakítással, vagy megelégszünk a belső árnyékolókkal, akkor természetesen nincs szükség lépcsőzetes áthidalókra, teljesen alkalmasak lesznek a hagyományos, előre legyártott, vasalt termékek is, melyeket a falszerkezet szélességében kell elhelyezni a leendő ablakok és ajtók nyílásai fölött egyfajta masszív zárásként. Az előre legyártott áthidalók ilyenkor vízszintesen kerülnek egymás mellé, majd miután minden összeállt, a falszerkezetek a betonkoszorú leendő indulásának pontjáig mindenhol felépíthetők.
A tartófalak kötelező száradási idejének leteltét követően a házépítés folyamatának következő lépése a betonkoszorú kialakítása lesz. Erre ma már több alternatíva is létezik, ezáltal alkalmazhatunk hagyományos vasbeton szerkezetet a falak vízszintes irányú összefogásának érdekében, de gyorsabb és a hőszigetelés szempontjából is sokkal előnyösebb, ha speciális blokkokat, koszorútéglákat vagy koszorúelemeket választunk.
A betonkoszorúra azért van szükség, mert
A betonkoszorúk jellemzően 20-40 centiméter magasságúak – ennek mértékét a födémszerkezet vastagsága határozza meg –, a szélességük tekintetében pedig a legtöbbször a falszerkezethez igazítják őket. Amennyiben nem hőszigetelt elemekből álló betonkoszorút alkalmazunk az építkezésnél, a későbbi hőhidak elkerülésének érdekében elengedhetetlenül fontos a koszorú szakszerű külső hőszigetelése, mivel a beton sokkal rosszabb tulajdonságokkal rendelkezik, mint a tégla, ezáltal extra réteget igényel.
A födém nem más, mint a betonkoszorúval ellátott falszerkezetek fedését szolgáló, manapság rendszerint betongerendákból és blokkokból kialakított térelválasztó elem, mely lehet közbenső- és záró-, sőt pincék esetében elkülöníthetünk még pince fölötti födémet is. A térelválasztás mellett a komplex födém egy teherhordó szerkezet, mely részt vesz az épület vízszintes merevítésében, miközben hang- és hőszigetelő réteget is biztosít, hovatovább aljzat felhordása után padlószerkezetként funkcionál. A legfelső födém kialakításra kerülhet lapos tetős ingatlanokon is, ilyenkor azonban feltétlenül szükséges hozzá speciális párazáró- és vízszigetelő réteg. Hagyományos tetőszerkezet esetén ilyenre nincs szükség, de tetőtérnél érdemes egy extra hang- és hőszigetelő réteget kialakítani az aljzat alatt az alsószint magasabb komfortjának érdekében.
A kialakítás mellett a födémeknek rendkívül fontos tartószerkezeti követelményeknek kell megfelelnie. Az egyik ilyen a szilárdság, vagyis a saját súlya mellett el kell bírnia a rá épülő válaszfalak és a berendezés súlyát, így kialakításakor mindig vegyük figyelembe, hogy milyen szerepet játszik majd a födém az épületen belül. Ezen felül ki kell elégítenie az épülethez kapcsolódó tűzrendészeti előírásokat, és biztosítani kell számukra a többtámaszúságot, amivel nemcsak jobb tartás és kisebb rezgés, hanem minimálisabb lehajlásra számíthatunk tőlük.
A modern födémeknek a korábbi fagerendás és stukatoros megoldásokkal ellentétben már komoly épületszerkezeti követelményei is vannak. Ilyen például a hő- és hangszigetelés, ami ma már minden lakóépületnél lényeges, de utóbbi főként a tetőtéri kialakítás mellett nagyon fontos, hiszen ezzel minimálisra csökkenthető a födémen visszhangzó lépések hangereje. Az épületszerkezeti követelmények közé sorolható még a vízszigetelés is – ez természetesen csak a vizes helyiségek, a fürdőszoba és a WC alatt lényeges, illetve lapos tető esetén –, valamint a beépíthetőség, hiszen a különféle közműszolgáltatásoknak és egyéb vezetékeknek át kell törni a födémet, hogy utána a falszerkezetben behálózhassák a teljes tető- és padlásteret.
Alapanyaguk szerint a födém lehet fa, acél, vasbeton vagy kerámia. Szerkezeti rendszerük tekintetében beszélhetünk:
Bármelyik megoldás is kerül beépítésre, a masszív födémek megtámogatják otthonunk szigetelését és tartósságát. Mindeközben nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy tetőtér és padlástér, majd később egy ideális tetőszerkezet kerüljön kialakításra. A házépítés következő lépése ugyanis az esetleges tűzfalak kialakítása mellett – ez csak nyeregtető esetében kell, sátortetőnél nincs –, hogy elindulhatnak az ácsmunkák.
A betonkoszorú és a födém elkészítése és száradása ideális alapot nyújt ahhoz, hogy megkezdődjön a ház tetőszerkezetének felépítése, mely a különféle ács- és bádogos munkákból tevődik össze, de kőműves bevonását is igényli közben, ha párhuzamosan zajlanak az esetleges tűzfal vagy füst- és égéstermék elvezetését szolgáló rendszerek építésének munkálatai. Mint bizonyára mindenki tudja, a tetőszerkezet azt a célt szolgálja, hogy megóvja a házat és a benne lakókat is a csapadéktól, valamint a különféle természeti viszontagságoktól, legyen szó akár a szélről, akár a napfényről, netán a hőmérséklet változásáról.
Egy komplett tetőszerkezet felépítése rendkívül összetett munkafolyamat, melyben főként az ácsok és a bádogosok összehangolt munkájára van szükség. A legtöbb ma ismert és alkalmazott tetőt a szerkezetük tekintetében két részre oszthatjuk, ezáltal beszélhetünk az úgynevezett tartószerkezetről, valamint a fedőszerkezetről, vagy más néven héjról. Előbbi értelemszerűen olyan a tetőnek, mint az egész épület számára a magabiztos alap, vagyis megfelelő és precíz felépítése elengedhetetlen ahhoz, hogy biztos tartást adjon a rákerülő fedőanyag számára.
Maga a tetőépítés mindig a különféle gerendák, szalufák és szelemenek által összeállított tetőszerkezet felállításával indul. Az ácsok gondoskodnak róla, hogy a tervrajzban foglaltaknak megfelelő tetőformát alakítsanak ki a fagerendákból, melyeket ma már nemcsak egymásba marnak, hanem erős csavarokkal is rögzítenek – mind egymáshoz, mind a koszorúhoz. Miután a szerkezet alapjai összeálltak, és gondoskodtak a megfelelő tartás kialakításáról, felkerül a szalufákra a párazáró fólia, majd a tetőszerkezet lécezése a megfelelő irányelveknek megfelelően. Természetesen az ácsmunka rengeteg egyéb folyamatot tartogathat még annak fényében, hogy milyen kialakítást igényeltek a leendő tulajdonosok, hiszen a tetőszerkezet speciális formái, a tetőablakok beépítése, vagy éppen a különféle kiengedett gerendás megoldások mind a lécezés előtt alakíthatók ki.
Miután a lécezés megtörtént, megkezdődhetnek a bádogos munkálatok. Felkerülnek a különféle lemezszegélyek, a kémény köré helyezett bádogszegély, a kéményablakok és többek között a csatornafogó pántok. Ezekkel párhuzamosan elindul a tetőszerkezet fedése, amihez többféle alapanyagot használhatnak fel az ácsok, de manapság leginkább a hagyományos cserép és a lemezcserép a legnépszerűbb alternatívák. Hogy melyik jobb vagy rosszabb, azt felesleges feszegetni, mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai, de egyiknek és másiknak is sajátos szerelési alapra van szüksége. Ennek megfelelően a hagyományos cserép nehezebb alapanyag, emiatt sokkal robosztusabb tetőszerkezetet kell építeni hozzá, míg a lemezcserép egy sokkal könnyebb, csavaros technológiával lefogatott megoldás, amihez nem szükséges erősített szerkezet, azonban a lécezési távolságok mindkét esetben eltérnek egymástól.
A modern építészetben számos tetőtípust különböztethetünk meg egymástól, melyek kiválasztását a legtöbb esetben a praktikusság és a megrendelő igényei határozzák meg, ritkább esetben a szükség, hiszen könnyedén előfordulhat, hogy egy bizonyos háztípusra csak ilyen vagy csak olyan szerkezet kivitelezhető. Lássuk, hogy milyen típusokat különíthetünk el egymástól manapság, és mi a különbség köztük.
A nyeregtető korunk egyik legnépszerűbb megoldása, ha tetőszerkezetekről beszélünk. Nem véletlen, hiszen egy mondhatni egyszerűen, gyorsan és gazdaságosan kivitelezhető alternatíva, ahol a szerkezetet alig kell megtörni, emiatt nagyon kicsi az esélye annak, hogy valami balul sül el, és a tető esetleg beázik valahol. A tetőszerkezet oldalai jellemzően oldalról zártak, amit tűzfal hivatott megvalósítani, mely beépíthető a héj alá, de akár a fedés fölé is emelkedhet, ami a bádogosok részéről extra munkafolyamatokat igényel.
A félnyeregtető a hagyományos nyeregtető egy speciális változata, ami szintén gyakori alternatíva. Jellemzően két oromfalat és egy tűzfalat foglal magába a tetősík mellett, közkedveltségét pedig leginkább az adja, hogy szintén egyszerűen és gazdaságosan megvalósítható, a hibázás esélye pedig elenyésző.
Bár több szempontból sem a legszerencsésebb megoldás, itthon mégis meglepően nagy mennyiségben készült – főleg a hetvenes években – a sátortető, ami még mindig egy bevált tetőszerkezeti megoldás, de sokkal alacsonyabb hajlásszögekkel kivitelezik, hogy illeszkedjenek a manapság tomboló mediterrán stílus kielégítésének. Nevét onnan kapta, hogy a tető főgerendái indiánsátorként, egy csúcsban találkoznak, vagyis összesen gyakorlatilag négy háromszög alakú tetősík keletkezik, melyeket minden sarkon megfelelő kúpokkal kell takarni. A sátortetőnél mind a négy oldalon szükség van csatornázásra, miközben rengeteg leeső anyag is keletkezik a kialakítás során, ezért nem túl gazdaságos megoldás, sőt lényegesen több munkát is igényel a megvalósítása.
A kontytető a sátortető egyik altípusaként ismert, lényege pedig közérthető formában az, hogy egyszerre több, azonos hajlásszöggel rendelkező sátortető összeépítésével alakítható ki úgy, hogy a tetősíkok a gerincnél metszik egymást. Egyetlen előnye, hogy a ház minden oldalát csatornával lehet védeni, azonban a sátortetőhöz hasonlóan rendkívül munkaigényes és egyáltalán nem gazdaságos megoldás.
A féltető ugyanolyan előnyös alternatíva, mint a nyeregtető, azonban nagy előnye, hogy rendszerint egyetlen törés sincs benne, ezáltal kúpelemekre nem is lesz szükség a kialakításakor. Megvalósításához elegendő az egyik támfalat sokkal magasabbra, a betonkoszorú fölé falazni annak érdekében, hogy a tetőnek elegendő dőlése legyen a csapadék elvezetéséhez, amihez általában már 7° is elegendő, de érdemesebb inkább 20-30° körüli dőlést meghatározni hozzá. A hibázási faktor ezen a téren gyakorlatilag elhanyagolható, mint ahogyan a beázás lehetősége is minimálisra csökken megfelelő bádogos munka esetén.
A lapostető nem tartozik a hagyományos tetőszerkezetek közé, hiszen ilyen esetben nem készül faszerkezet, lévén jellemzően a legfelső zárófödémen kerül kialakításra egy olyan réteg, aminél nemcsak a tökéletes vízszigetelést kell megoldani – jellemzően bitumennel –, hanem a vízelvezetést is. A lapostetők jellemzően 1-4°közti dőlésszöggel rendelkeznek, és egyre több modern megjelenésű lakóházon találkozhatunk vele annak ellenére, hogy kivitelezése nemcsak rendkívül körülményes és nagy odafigyelést igényel, hanem mindemellett még nagyon drága is.
A tetőszerkezet kialakítását, a nyílászárók beépítését és a vakolható árnyékolók felszerelését követően a házépítés következő lényeges munkafolyamata a hőszigetelés kialakítása lesz. Ma már alapkövetelmény, hogy minden újonnan épülő lakóház rendelkezzen extra hőszigeteléssel, hiszen ezzel jelentősen megnövelhető a lakókörnyezet komfortja, hovatovább csökkenthető a rezsiköltség is a fűtés és a hűtés tekintetében. A szakszerű hőszigetelés kialakítása rendkívül lényeges, hiszen hőhidak keletkezése esetén kidobott pénz, továbbá még otthonunk belső környezetét is tönkreteheti a falak nedvesedésével és penészesedésével.
A mai modern hőszigetelő rendszerekhez alapvetően kétféle alapanyagot használnak, így a polisztirolt és a kőzetgyapotot. Hogy melyiket válasszuk otthonunk felépítéséhez, azt rengeteg tényező alapján kell meghatároznunk, de kijelenthető, hogy az esetek többségében leginkább a pénztárca dönt ezen a téren. A kőzetgyapot és a polisztirol – vagy más néven hungarocell –, ugyanis a hőszigetelési teljesítmény tekintetében nem különbözik egymástól, de tulajdonságaikat pellengérre állítva annál több, sokak számára lényeges szempontként értékelhető differenciált találhatunk köztük.
Mint említettük, a hőszigetelési teljesítmény terén a hungarocell és a kőzetgyapot nem különbözik egymástól, ha megfelelő vastagságban alkalmazzák, de fontos megjegyezni, hogy ugyanolyan mennyiségben használva a kőzetgyapot nagyjából 10 százalékkal jobb értékekkel rendelkezik ezen a téren. Vastagabb polisztirolréteggel viszont egyensúlyozhatjuk a problémát, ami bár így drágább lesz, de még mindig nem olyan költséges, mint a kőzetgyapot, ami ezen a téren határozottan alulmarad a hungarocellhez viszonyítva. Leginkább az ár az, amiért az emberek többsége gyakrabban választja a polisztirol megoldást, amihez hozzátartozik még, hogy a szerelvényezés tekintetében is körülményesebb a kőzetgyapot, hiszen sokkal nagyobb összsúllyal rendelkezik, ezáltal csak fém dübelekkel tudjuk megoldani a rögzítését, és a ragasztóigénye is legalább kétszeres.
Érdemes azonban a döntés előtt más tulajdonságokat is figyelembe venni. Ilyen például a páraáteresztés vagy a hangszigetelés. Alapvetően kijelenthető, hogy a páraáteresztés szempontjából hasonló teljesítménnyel büszkélkedhet a polisztirol és a kőzetgyapot, noha utóbbi minimálisan jobb képességekkel rendelkezik ezen a téren. Ezek az értékek azonban olyan jelentéktelenek, hogy egyik esetében sem kell attól tartani, hogy miatta penészesedik majd a lakás, hiszen a páraáteresztés bár fontos, a szigetelőrendszer megfelelő kialakítása és a rendszeres szellőztetés sokkal lényegesebb ebben a tekintetben. Nem úgy a hangszigetelés! Ezen a téren ugyanis határozottan jobb tulajdonságokkal bír a kőzetgyapot, melynek puhább, szálas szerkezete révén a lakás falai között sokkal jobban tompítják a kinti zajokat.
Az elhangzottakon felül a tűzállóság az, ami a választáskor lényeges lehet. Ezen a téren a kőzetgyapot abszolút az élre helyezhető, hiszen gyakorlatilag éghetetlen anyagként tekinthetünk rá, a hivatalos tűzvédelmi besorolás tekintetében is A-kategóriába sorolják, míg a hungarocell E-kategóriába esik. Bár ez sem rossz eredmény, de a lángokat legfeljebb 45 percig képes visszatartani tűz esetén.
A modern lakóházak építésekor már elengedhetetlen a szakszerű hőszigetelés kialakítása, melynek pontos menete, valamint a kapcsolódó szabályok betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy tökéletes, hőhidaktól mentes, mindemellett pedig esztétikailag is helytálló megjelenést kapjon leendő otthonunk.
Minden egyes külső hőszigetelő-rendszer kiépítésének legelső lépése az ideális falfelület előkészítése. Erre főként már vakolt, felújítás alatt álló házaknál kell nagy figyelmet fordítani, újépítésű ingatlan esetén közvetlenül a téglafalra lehet ragasztani a kiválasztott szigetelőlemezeket. Itt is rendkívül fontos szerepet kap majd a megfelelő állványozás, hiszen a lábazat mellett a teljes falszerkezetet, még a tűzfalakat is be kell fedni.
Bármilyen falszerkezettel is állunk szemben, az első hőszigetelő lapok felragasztása előtt elengedhetetlen a kezdőprofil elhelyezése. Ez egy a falhoz erősített alumínium lemez, mely biztosítja, hogy az első sor megfelelő szögben, a lábazattal párhuzamosan fusson. Segítségével rögtön megmutatkoznak a fal egyenetlenségei is, amit úgynevezett hézagolással könnyedén szintbe tudunk hozni.
Miután a kezdőprofil rögzítésre került, megkezdődhet a hőszigetelőlapok felragasztása. A ragasztót mindig a lapokra kell egyenletesen felhordani, ügyelve arra, hogy soha nem szabad a csomagoláson feltüntetett mértéket szigorúan követni, mert a falak egyenetlenségét a ragasztó tölti ki, ezáltal négyzetméterenként akár 4 kilogramm anyag is elfogyhat. A lapok ragasztását mindig a kezdőprofiltól indítjuk, és fektetve végezzük úgy, hogy a lemezek egymáshoz hézagmentesen kapcsolódjanak. Ami nagyon fontos, hogy a lapok közé soha ne szoruljon ragasztó, mert az hőhidat eredményez. Lényeges továbbá, hogy a lábazatra és a falszerkezetekre eltérő alapanyag kerül, lévén előbbi sokkal több terhelésnek van kitéve az időjárás kapcsán, ezáltal nagyobb szilárdsággal kell rendelkeznie, hogy bírja a felfröccsenő vizet vagy az esetleges mechanikai sérüléseket.
Hogy a hőszigetelés egységes legyen, sok esetben, de a sarkoknál a száradás után mindenképpen össze kell csiszolni az esetleges egyenetlenségeket. Sok esetben a szigetelőlapokat nem rögzítik mechanikailag, csak a ragasztóra bízzák a kivitelezők a tapadást, ami önmagában soha nem elég. Nagyon lényeges, hogy négyzetméterenként legalább 4 dübellel meg legyenek fogatva a lemezek – a fal magasságának függvényében ez a szám akár 12-re is növekedhet –, méghozzá olyan dübellel, melynek a hosszúsága a lapokon túl legalább 4 centimétert fog a falban.
A sarkok, a kivágások és az egyéb problémás felületek minden esetben nagy szakértelmet és odafigyelést igényelnek a hőszigetelő lemezek rögzítésekor. A kivitelezőknek arra kell törekedniük, hogy minden elemhez a lehető legpontosabb kivágással szorítsák neki a lapokat, a fennmaradó részeket pedig PUR habbal kell gazdagon kitölteni, ami a legjobb célzottan felvihető szigetelőanyag. A sarkokat minden esetben élvédővel borítják, mert ezeken a pontokon a legsérülékenyebbek a kialakított felületek.
A kiváló minőségű hőszigetelés ismérve, hogy a kialakított felületre nem megy rá rögtön a vakolás, hanem a lapok illeszkedéseinél üvegszövet kerül beágyazásra, méghozzá úgy, hogy sík és egyben hézagmentes felület keletkezzen. A közbenső helyeket hálózzák, hogy így alakíthassanak ki egységes, repedésektől mentes felületet. Ezt követően a szigetelőrendszerre alapozó kerül, aminek kettős célja van, egyrészt nedvszívás-kiegyenlítő hatással rendelkezik, másrészt pedig tapadó réteget is képez annak érdekében, hogy felhordásra kerülhessen a színvakolat. Ez az utolsó művelet, aminél fontos figyelembe venni az időjárást, hiszen bár a szigetelőlapok ragasztása sem szerencsés mínuszban, azonban itt nemcsak a mínuszokat, a nagy meleget is figyelembe kell venni, hiszen erős napsütésben nem szabad vakolni, mert ilyenkor kellemetlen elszíneződések és a túl gyors száradásból fakadó repedések keletkezhetnek. Alaphelyzetben két vakolattípust különíthetünk el egymástól, ezáltal a zsákos vakolat bár olcsóbb, azonban a helyszínen kell kikeverni, és oda kell figyelni a megfelelő arányokra, ellenkező esetben elüthet egymástól a végleges árnyalat. A vödrös kiszerelés ugyan drágább, de garantált, hogy a színegyenletességgel nem lesz probléma. Másik alternatíva, hogy nem színvakolat kerül fel a házra, hanem utólag történik a színezés, amivel az imént említett problémák kiküszöbölhetők, noha ebben az esetben mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni.
Amennyiben egy készülő ingatlan födémszerkezete kialakításra került, megindulhat a belső építkezés is, ami elsőként a leendő helyiségek kialakításával kezdődik. Bár az esetek többségében a lakáson belül is találunk úgynevezett teherhordó falakat, azonban nincs szükség mindenhol ilyen vastag falazási megoldást alkalmazni. A különféle helyiségek elválasztásához ugyanis bőven elegendőek az úgynevezett válaszfalak, melyek térelválasztás céljából kerülnek felhúzásra, a födém megtartásában azonban nincs feladatuk.
A válaszfalak felépítésének legfontosabb feltétele, hogy masszív teherbíró aljzatra kerüljenek. Ez az aljzat még nem a végleges padlóburkolat lesz, hanem a közbenső födémre vagy a talajjal érintkező lemezalapra felhúzott vastag betonréteg, ami rendszerint elég masszív ahhoz, hogy könnyedén elbírja a különféle falazóelemeket, legyen szó akár hagyományos tégláról, akár a sokkal könnyebb Ytong tégláról. Bármelyik megoldást is választjuk, a támfalakhoz képest a válaszfalakat rendszerint elegendő egy sor építőanyagból felhúzni, hiszen a térelválasztáson és a hangszigetelésen felül más szerepük nem lesz. A válaszfalak természetesen épülhetnek akár gipszkartonból is, de ilyenkor a hang- és hőszigetelésről is le kell mondanunk, kivéve megfelelő kialakítás, avagy a burkolólapok közé szorított szigetelőanyag esetén.
A válaszfalak felépítése ugyanolyan falazási módszerrel történik, mint a tartófalaké, ezáltal a gondosan kimért helyiségek és ajtónyílások mellett speciális falazó habarcs segítségével kell egymásra építeni, gyakorlatilag egymáshoz ragasztani az építőanyagot. Válaszfalak esetén Ytong téglával szebben és precízebben lehet dolgozni, mert pontosabban vághatók, de nagyon lényeges, hogy mellettük a falszerkezet végleges kialakítása is egyszerűbb lesz, mint a hagyományos téglák esetén.
Ha elkészült az összes beltéri válaszfal, további munkafolyamatok sokasága kezdődhet meg a ház falai között. A víz-, gáz- és villanyvezetékek kimarása és beszerelése után megindulhat például a belső vakolás, valamint a végleges aljzat kialakítása. Ezen a téren a lehetőségek tárháza rendkívül széles. Ha padlószőnyeget vagy parkettát szeretnénk, akkor önterülő beton alkalmazásával gyorsan és masszív aljzatot alakíthatunk ki, de későbbi járólapozás esetén ez a folyamat elmaradhat, kivéve abban az esetben, ha minden helyiségben ugyanolyan magasságú aljzatot szeretnénk küszöbök nélkül. Ez a modern okosházak világában egyre gyakoribb kérés, hiszen rengetegen terveznek például takarítórobotokkal, melyek csak és kizárólag küszöb nélküli, azonos aljzatszinttel rendelkező otthonban tudnak hatékonyan tevékenykedni.
A házépítés során az épületgépészet biztosítja, hogy a leendő lakók a legmagasabb komfort társaságában, tiszta ivóvízzel, a szennyvíz elvezetésével, télen-nyáron kellemes hőmérsékletekkel és friss levegővel élhessék mindennapjaikat. Az épületgépészet jellemzően a lakás falain belüli csőhálózatok, az azokban futó esetleges vezetékek, szerelvények és egyéb berendezések kiépítéséről szól az alábbi területekhez kapcsolódóan:
Az épületvillamosság, vagy hétköznapi nevén villanyszerelés majdhogynem minden komforttevékenység alapja, hiszen elektromos áram nélkül nem működnek a fűtéshez és hűtéshez kapcsolódó rendszerek, de például a különféle intelligens vezérlők sem, ha automatizált vagy okosított szisztémák is lesznek a lakásban. A villanyszerelési munkálatok minden esetben a belső vezetékrendszer kialakításával kezdődnek, aminek részeként a falszerkezetekbe marva az összes helyiségbe eljuttatják a villanyórától induló vezetékeket, melyek konnektorokban vagy világításkapcsolókban végződhetnek, de ebben a munkafolyamatban juttatják el az elektromos áramot a fényforrásokhoz vagy az olyan berendezésekhez, mint a villanytűzhely, mely nem közönséges konnektoron keresztül kapcsolódik a rendszerhez, hanem közvetlenül kerül bekötésre.
A villanyszerelési munkálatokhoz szorosan kapcsolódik a szerelvényezés – konnektorok, kapcsolók és egyebek felhelyezése –, a speciális érzékelők bekötése, de a villanyórák felszerelése mellett a külső földelés biztosítása is. Ezen felül az elektromos vezetékekkel együtt indulhat meg a számítógépes hálózathoz vagy a kábeltelevízióhoz kapcsolódó száloptikás vezetékek csőrendszerének bemarása is. Amennyiben nem akarunk külső kábelcsatornát alkalmazni, már itt érdemes előre gondolkozni a motorizált árnyékolókhoz kapcsolódó elektromos igény kielégítéséről, vagy a tűzjelző, esetleg a vagyonvédelmi rendszer szükséges kábeleinek falba süllyesztéséről. Mindez új ház építésekor még a belső vakolási munkálatok előtt megvalósul, így a rengeteg kábelköteget hatékonyan, később cserélhető, sőt akár bővíthető formában is kivitelezhetjük.
A fűtéstechnika az épületgépészet tekintetében egy nagyon fontos elem abban az esetben, ha szeretjük a leghidegebb időszakokban is kellemes hőmérsékletek társaságában élvezni otthonunk nyugalmát. A fűtési rendszer számos összetett elemből tevődik össze, melyek közül a legfontosabb értelemszerűen a hőfejlesztő készülék és a hőcserélő felület, vagy hétköznapibb nevén a kazán és a fűtőtest. A megfelelő hőfejlesztő berendezés kiválasztása minden esetben a leendő épület tulajdonosainak igényeihez kapcsolódik, de befolyásolja, hogy milyen kísérő rendszerek támogatják majd meg a fűtést, hovatovább milyen erőforrás biztosítja az energiát. Manapság a legkorszerűbb hőfejlesztő berendezések közé a kondenzációs kazánok sorolhatók, de népszerűek a megújuló energiát használó megoldások is, mint amilyen például a pellet kazán.
A központi fűtésen alapuló rendszerek mindegyike vízteres kialakítású, ezáltal a kazán által termelt meleg víz a belső falakon végigvezetett csőrendszeren, illetve hőcserélő felületeken – azaz radiátorokon – át melegíti a lakás belső tereit. A külső radiátorok mellett beszélhetünk aljzatba épített padlófűtésről is, mely önmagában ritkán elegendő, rendszerint csak néhány helyiségben, vagy csak kiegészítő jelleggel alkalmazzák. A hőcserélő felületek kapcsán is fontos figyelembe venni az energiatakarékosságot, ezen a téren ugyanis mindig az alacsony felületi hőmérséklettel rendelkező fűtőtestekkel érhetjük el a legjobb eredményeket.
A fűtési rendszerhez természetesen egy sor más kiegészítő elem tartozik, melyek a biztonságot, a kiegyensúlyozottságot vagy az energiatakarékos jelleget képesek magasabb szintre emelni. Ide sorolható például a túlnyomást szabályozó szelep, mely probléma esetén kiengedi a rendszerből a nyomást – a robbanás helyett –, de lényeges elem még a kiegyenlítő- és a tágulási tartály is. A fűtési szisztémák a leggyakrabban zárt vízkörűek, melyben rendszerint egy keringető szivattyú cirkulálja a vizet annak érdekében, hogy az egész lakásban folyamatos és egyenletes meleg legyen. Mivel a keringető szivattyú a rendszer lelke, működését érdemes szünetmentes tápegységgel megtámogatni annak érdekében, hogy pillanatnyi vagy tartós áramszünet esetén is biztosított legyen a lakás fűtése.
Ezen felül a fűtés kapcsán a szabályozáshoz kapcsolódó kisebb kiegészítők is nagyon fontos szerepet játszanak a rendszer működésében. A különféle légtelenítő, leürítő és elzáró szelepeken felül a fűtőtestekre például termosztatikus elzárók kerüljenek – ezzel szabályozható a radiátorok teljesítménye –, míg a kazán közelébe a vízhőmérséklet jeladója és a rendszerben uralkodó nyomás ellenőrzésére szolgáló műszer. Ezek többsége okosotthonok berkein belül már könnyedén automatizálható, illetve összefogható egy átfogó épületfelügyeleti rendszerbe, hogy a lakóknak a termosztát kezelésén és a fűtőanyag esetleges adagolásán kívül semmi másra ne legyen gondjuk.
A fűtéstechnikához kapcsolódó munkálatok minden esetben a belső vakolás, valamint a víz-, a gáz- és az elektromos hálózat bevezetése után kezdődhetnek meg, hiszen utóbbiak többsége elengedhetetlenül fontos a fűtési szisztéma kialakításához, míg a vakolás azért lényeges, mert a fűtőtestek és a kapcsolódó csővezetékek – ha nincsenek beépítve az aljzatba –, akkor a végleges falszerkezethez rögzülnek.
A vízvezeték szerelés gyakorlatilag minden lakóépületben az általános közművesítés alapja, mely a falszerkezet elkészülését követően a villanyszereléssel együtt valósulhat meg, még a belső vakolási és burkolási munkálatok előtt. A bekötés folyamata már a házon kívül megkezdődik, lényege ugyanis, hogy az utcai vízvezetékből egy bekötő leágazást kapunk a telkünkre, mely a telekhatár közelében leásott aknához csatlakozik. Ide kerül az elfogyasztott vízmennyiség ellenőrzésének alapjául szolgáló vízóra, melyen keresztül a földben bevezetik a vízvezetéket az ingatlanba, ahol a falba vésett csöveken keresztül eljut a kifolyókig, de kialakításra kerülnek a biztonsági elzárók és a csempeszelepek is. Ezek közül előbbi biztosítja, hogy esetleges csőtörés vagy későbbi szerelés esetén a házat teljesen vízteleníteni lehessen, míg utóbbi a későbbi csaptelepek és egyéb kifolyók bekötését teszi lehetővé. Bizonyos esetekben kútvízzel és hidroforral teljesen kiváltható vagy kiegészíthető az épületek vízellátása – például a toaletthez vagy a kézmosóhoz így nem kell értékes ivóvizet használnunk –, de ehhez nemcsak külön vízcsövek behúzására lesz szükség, hanem engedélyezett kútra és az ÁNTSZ által bemért vízminőségre.
A központi vízhálózatból normál esetben csak hidegvíz vételezésére van lehetőség, azonban minden lakásban szükség lesz meleg vízre is. Ehhez a házba bevezetett ivóvíz hálózatot csatlakoztatni kell egy vízmelegítő készülékhez, mely gázfűtés esetén lehet átfolyós vagy tartályos típus, de választhatunk elektromos bojlert is, sőt ma már léteznek olyan intelligens rendszerek, melyek a fatüzeléses szisztémát csatlakoztatni tudják egy vízmelegítő tartályhoz – ami vegyesen, akár elektromosan is üzemelhet fűtési szezonon kívül –, hogy így juthassunk olcsóbb meleg vízhez.
A vízvezetékek beszerelése mellett nemcsak a lakásba beáramló vízről, hanem a keletkező szennyvíz elvezetéséről is gondoskodni kell. Ez vidéken gyakran ülepítős megoldással történik – ami rengeteg plusz költséggel és extra kellemetlenségekkel jár együtt –, de a legtöbb magyar településen már van kiépített csatornahálózat, amire csak rá kell kötni otthonunk kiépített szennyvízelvezető rendszerét. A toalettek, a zuhanyzók, a fürdőkádak, a mosogatók, a kézmosók, vagy éppen a mosó- és mosogatógépek leállásai mind egy közös lefolyón keresztül futnak bele a közterületi csatornába, méghozzá egy egyenletesen lejtetett, tisztítóaknán áthaladó csővezetéken át. Előfordulhat, hogy a közcsatorna szintje magasabban fekvő, mint az épületben használt alapvezeték. Ilyenkor a csőrendszer lejtetése nem megoldás, minden esetben szennyvízátemelő beépítésére is szükség lesz.
A földgázellátás Magyarországon már a legtöbb településen földbe fektetett vezetékeken keresztül történik, a rendszerhez történő csatlakozás pedig külön szabályzat alapján történik. Ez függhet a hálózat nyomásától, az épületek és objektumok helyétől, de a már meglévő közművezetékek helyzetétől is. Az építési telekre a vezetékes gáz jellemzően KPE csőben jut el, amiből acélcsöveken hozzák a felszínre a szereléshez szükséges csonkokat. Rendszerint innen vezetik be a lakásba a gázcsöveket, hogy utána szigorú előírások mentén haladva húzzák el a kijelölt helyiségeibe, ezáltal a konyhába (gáztűzhely), a fürdőszobába (gázbojler) vagy éppen a fűtőhelyiségbe (gázkazán). A gázszereléshez hozzátartozik, a biztonságos és bevizsgált gázkészülékek mellett az is, hogy az égéstermék elvezetés, a megfelelő szellőzés biztosítva legyen. Ez azonban részben már a légtechnika témaköréhez tartozó megoldásokat takar.
A modern, hőszigeteléssel ellátott lakóházak esetében szinte elengedhetetlen, hogy megfelelő légtechnika és szellőzés kapcsolódjon egy lakóházhoz. Egy ilyen rendszer kiépítését rengeteg tényező szükségessé teheti, ezáltal például a nyílászáróval nem rendelkező helyiségekben így biztosíthatjuk a légáramlást, de a szagelszívók mellett az úgynevezett hővisszanyerős szellőzés, a légfűtés is ebben a szegmensben kerül kialakításra, méghozzá az építkezés különböző fázisaiban. A szagelszívók létesítését ugyanis akár vakolás után is lehetőség van kialakítani, de egy komolyabb szellőzőrendszer alapjait már falazáskor szükséges lefektetni.
A szellőzőszisztémák tekintetében megkülönböztethetünk úgynevezett gravitációs és ventilátoros, avagy szakszóval szabadáramlású és kényszeráramlású megoldásokat. Előbbi esetén a hőmérsékletkülönbségek adják a levegő mozgatásához szükséges áramlást, ezáltal például konyhában vagy mellékhelyiségek esetén a természetes huzattal rendelkező kürtők kialakítása hozza és viszi a levegőt, míg utóbbi kapcsán egy beépített ventilátorral tarthatjuk kordában a levegőáramlást. Mivel a cél nemcsak a kellemetlen szagok vagy az állott levegő elszállítása, hanem a friss levegő visszajuttatása is egyben, ezért gondoskodni kell arról, hogy a szellőzőcsöveken át – melyek a korábban telepített vezetékeken keresztül tudnak áramolni – oda-vissza tudjon cserélődni a levegő.
A megfelelő légtechnika kialakítása során lényeges, hogy a szellőzőknél befelé áramló levegő megfelelő kezelésen essen át. Szűréssel, hevítéssel, nedvesítéssel, légszárítással, de akár sterilizálással is lehetőség van arra, hogy a belső helyiségekbe mindig friss és tiszta levegő jusson el. Bizonyos légtechnikai megoldásokhoz gyakran olyan vastag csövek alkalmazására van szükség, melyeket nem lehet elrejteni a falszerkezetben. Ilyenkor a szerelés a plafonra történik, és a csövek eltakarását álmennyezettel lehet megvalósítani, amit már a tervezéskor fontos belekalkulálni az épület belső méreteibe, hiszen akár 10-15 centiméterrel is csökkentheti a belmagasságot.
A ideális szellőzőrendszer kialakítása az erősen szigetelt, nulla energiaigényű passzívházak esetén különösen fontos, hiszen ebben az esetben úgynevezett hőcserélő szellőzésről beszélhetünk. Ennek a lényege az, hogy a kintről beszívott hideg levegőt a bentről kifelé áramló meleg levegő felmelegíti, nyáron pedig lehűti, ezáltal folyamatos és állandó komfortos hőmérséklet tartható a lakás falai között úgy, hogy a pára- és huzatmentesség is biztosítva lesz.
Otthonunk klimatizálására ma már számtalan megoldás létezik, melyek egy épülő ház legkülönfélébb munkafolyamataiban telepíthetők. Amennyiben már a kezdetben tudjuk, hogy szeretnénk klímarendszert leendő lakásunkba, akkor a legszerencsésebb, ha a légtechnika segítségével központi klímaberendezést alakítunk ki. Ez a legtisztább és leghatásosabb megoldás hosszabb távon is, ami ráadásul nemcsak otthonunk hűtésére, hanem fűtésére egyaránt hatásos. Nyilván az anyagiak tekintetében ez a legdrágább megoldás mindközül, azonban garantáltan megtérülő befektetés, amivel rengeteget spórolhatunk a későbbiekben, miközben komfortérzetünk egyaránt magasabb szintre növelhető.
A leendő klímarendszer kialakítása egy épülő lakás esetében rendszerint a falazatban vagy a plafonon, az álmennyezet alatt futó csőrendszer segítségével történik. Ez azért előnyös, mert így minden alapelem és alkatrész, az elektromos bekötések és a cseppvíz elvezetéséhez használt eszközök is beépíthetők, elrejthetők, ezáltal a költözés előtt csak fel kell szerelni és beüzemelni az elektromos berendezéseket és a rendszer működni fog. Hogy milyen elektromos megoldásokat alkalmazunk, az gyakorlatilag csak rajtunk múlik majd. A legelterjedtebbek manapság a beltéri és kültéri egységgel rendelkező úgynevezett split klímák. Ezek előnye, hogy ha csak egy-egy helyiség hűtését célozzuk meg, akkor telepítésük utólag sem jár jelentős bontással, ügyes kezű mesterek tehát akár menet közben is képesek beépíteni úgy, hogy ne legyen szükség helyreállításra. Ezen felül rengeteg utólagos megoldás létezik a rejtett kültéri egységű megoldásoktól kezdve, az ablakklímákon át a mobilklímákig bezárólag, de hatásuk kivétel nélkül elhanyagolható a szellőzőrendszerrel kiépített klímaberendezésekhez mérten.
Az épületgépészet elkészülésével biztosítottuk otthonunk maximális komfortját, ezáltal a nyílászárók beépítése, a vakolás, a glettelés, a festés, majd a szerelvények felszerelése után sort keríthetünk a burkolási munkálatokra és a berendezésre. A berendezés különösebb magyarázatot nem igényel, minden esetben a leendő tulajdonos igényei döntik el, hogy milyen megoldások, bútorok és tárgyak kerülnek az egyes helyiségekbe. Ha megelégszünk az előre és sorozatban gyártott megoldásokkal, akkor ennek a folyamatnak az időtartamát alaposan lerövidíthetjük, hovatovább az anyagiak tekintetében is sokkal olcsóbban kihozhatunk mindent, szemben az igényeinkre igazított, egyedileg gyártott bútorokkal.
A burkolás tekintetében azonban lényegesebb lesz ennél egy kicsit mélyebben belemenni a részletekbe, ezáltal már ott kezdeni a történetet, hogy megkülönböztetjük a meleg- és a hidegburkolatot.
A melegburkolás gyakorlatilag nem más, mint azok az alapanyagok burkolatként történő alkalmazása, melyek meleg hatást keltenek, és jellemzően nem vízállóak. Ide sorolhatjuk a szőnyegpadlót, a laminált padlót, a hajópadlót, a szalagparkettát vagy éppen a faburkolatot – kerüljön akár a falra, akár a plafonra, mint álmennyezet –, de még a gipszkartont is.
A felsoroltak közül a szőnyeg- és a laminált padló lefektetése jellemzően a legegyszerűbb. Általában elegendő hozzá az elkészült aljzat, és szőnyeg esetében egy opcionálisan választható vékony filcréteg elhelyezése után már el is teríthetjük a puha borítást, míg laminált padlónál általában közvetlenül az aljzatra dolgozhatunk, szükség esetén ragasztással. Bármelyik burkolatot is választjuk, minden esetben csak a pontos méretre vágásról, valamint a gyűrődésmentes elrendezésről kell gondoskodnunk, esetenként a szélek rögzítéséről, és a burkolat rögtön használható lesz.
A fa alapanyagú melegburkolatok, avagy a lambéria, a szalagparketta és a hajópadló a legtöbb esetben azonban asztalos szakember bevonását igénylik. A három közül a szalagparketta lefektetése talán a legkevésbé körülményesebb, hiszen egy alábélelő szigetelőanyagot követően a parkettaelemeket a nútok összeakasztásával csak le kell helyeznünk a földre úgy, hogy a vágások – lévén ritka az olyan helyiség, ahol nem kell vágni az elemeket – soha ne egy helyre kerüljenek, mert az esztétikailag ronthatja az összképet.
A hajópadló kialakítása ezzel szemben alaposabb előkészületeket és mélyített aljzatot igényel, hiszen a vastag padlófák alá speciális távtartó lécek kerülnek rögzítésre, melyekre – egy kevés szigetelőanyag használata mellett – kerülnek felszerelésre a deszkák. A megoldás körülményes, ma már ritkán alkalmazott, de megfelelő kezelés és lakkozás mellett ennél természetesebb és rusztikusabb padlóburkolatot elképzelni sem lehet.
A lambéria felszerelése ehhez hasonló elven működik. Falszerkezetre a megfelelő távtartók rögzítését és vízszintezését követően már csak fel kell csavarozni vagy szegezni a darabokra a méretre vágás után, ami a plafon esetében is igaz azzal a különbséggel, hogy itt erősebb, dübelezett vagy falhoz erősített alumínium profilokat kell alkalmazni a biztonságos kialakítás érdekében. A felrögzített lambériákat szükség esetén kezelni és szegélyezni kell a mutatós megjelenés érdekében.
Manapság a belsőépítészet tekintetében az egyik legnépszerűbb melegburkolási megoldás a gipszkartonozás. Segítségével szinte mindent kialakíthatunk a belső helyiségekben, egyenletes falszerkezeteket, álmennyezetet, de akár még válaszfalakat is. A gipszkartont mindig távtartókkal, profilozva szereljük, szükség esetén extra szigetelőanyaggal a fal és a lemez között. Könnyű, gyors és olcsó megoldás, de kivitelezését mindig bízzuk szakemberre, hiszen nagyon egyszerű elrontani, vagy úgy kialakítani a felületet, hogy utána ne kelljen túl sokat dolgozni a csavarok vagy a hézagok eltüntetésén, lévén a gipszkarton ideális esetben ugyanúgy nézhet ki, mint a vakolt falszerkezet, de ehhez szükség van a megfelelő alapokra.
A hidegburkolás témakörébe tartozik minden olyan burkolóelem, melyek ránézésre hideg vagy rideg hatást keltenek, céljuk pedig a tartósság, a könnyű takaríthatóság, valamint a vízálló jelleg, ezért leginkább fürdőszobákban és konyhában, de mindenképpen vizesblokkok körül találkozhatunk velük. Ide sorolhatjuk a csempét, a járólapot, a díszköveket és az üvegmozaikokat is többek között. A leggyakrabban azonban a csempe és a járólap az, ami ebben a kategóriában felbukkan a lakásokban, és mindegyik lefektetése megfelelő alapanyagokat és szaktudást, ezáltal szakember meglétét igényli.
Akár csempézésről, akár járólapozásról beszélünk, egészen hasonló megoldások mentén történik a felületek kialakítása. A munkafolyamat legelső lépése – az ideális szín és minta kiválasztása után – a felület alapozása, hiszen poros vagy koszos alapra nem lehet megfelelő minőségben lapokat ragasztani. Az alapozás esetünkben a megfelelő tisztításon és a szükséges vízszigetelésen felül – fürdők és zuhanyzók körül elengedhetetlen – az alapozóréteg felhordását jelenti, mely magasabb szintre emeli a ragasztóanyag és a felület közti kötés minőségét. Új házak esetén ritkán van szükség rá, de amennyiben igen, még az alapozás előtt végezzük el a felület kiegyenlítését, ellenkező esetben szinte lehetetlen lesz vízszintes felületet képezni a csempék és járólapok által.
Ha sikerült úgynevezett viszonyítási pontot találnunk – csempézéskor és járólapozáskor is lényeges, hogy megfelelő irányban és vízszintesen haladjunk a lapok lefektetésekor –, megkezdődhet a ragasztási folyamat, amihez mindig az ajánlott ragasztót válasszuk, és azt az előírásoknak megfelelően keverjük ki, beltéren odafigyelve a padlófűtésre, kültéren pedig a fagyhatárra vagy a napsütéses helyekre. A ragasztás során mindig a lapokra kenjük először a masszát, majd az első lefektetett járólaphoz vagy csempéhez viszonyítva, úgynevezett fugakeresztek alkalmazásával adjuk hozzá a sorhoz a többit. A fugakereszt rendkívül fontos azért, hogy a lapok egymástól azonos távolságra legyenek, de érdemes mindet úgy elhelyezni, hogy utána könnyedén felszedhetők legyenek, hiszen a kis műanyag kiegészítőkre nem lesz szükség a fugázáskor.
A fugázás az, amikor a már elkészült burkolatot, vagyis a lefektetett lapok közti hézagot kitöltjük. A fugaanyagot általában szivaccsal vagy ronggyal döngöljük be a járólapok és a csempék közé – a fugakeresztek eltávolítása után – úgy, hogy mindenhová egyenletesen jusson belőle. Ha minden rést kitöltöttünk, a felületet nedves ronggyal tisztára töröljük, majd megvárjuk, amíg a hidegburkolat teljesen megszárad. Elkerülhetetlen, hogy a merev hidegburkolatok állandóan mozgó elemekkel találkozzanak. Fürdőkádak, ajtók és egyéb beépített elemek kerülhetnek hozzárendelésre, melyek miatt a fuga megrepedezhet. Ilyen helyeken nem is szabad merev fugát alkalmazni, inkább a fugához hasonló színű szilikont válasszunk, ami elég flexibilis lesz ahhoz, hogy a létesített hidegburkolat hosszabb távon is kellemesen esztétikus maradhasson.
Minden lakóház felépítésének utolsó munkafolyamatát a külső környezet kialakítása jelenti, ami magába foglalja a kertépítést, a kőburkolat létesítését, a kerítésépítést, de akár az olyan elmaradt épületlakatos szerkezetek felhúzását is, mint a különféle erkély- vagy kültéri korlátok szerelése. Ezen a téren mindig a megrendelő igényei döntenek, hiszen vannak, akik egyáltalán nem ragaszkodnak a kerítéshez, míg mások alapozott betonkerítést szeretnének valamilyen kovácsoltvas vagy egyéb hegesztett és festett fémszerkezetek közbeiktatásával. Utóbbi esetben nagyon fontos, hogy már a lakóház megtervezésekor bele kell vonni az alapozott kerítést a tervrajzokba, hiszen szigorú jogszabályi előírásoknak kell megfelelni, ha betonkerítés létesítése mellett döntenénk.
A kertépítés már sokkal szabadabb, de szintén szakmunkát igénylő feladat. Ezen a téren az általános tereprendezéshez mindenki ragaszkodik, de amit kötelező jelleggel el kell végezni – hiszen nélküle nincs lakhatási engedély sem –, az a külső kőburkolat létesítése, vagyis a járda és a feljáró kialakítása. Hogy ezt miből kivitelezzük, az rendszerint csak igényeinktől és pénztárcánktól függ, ezáltal maradhatunk az egyszerű betonozásnál, de akár terméskövekből vagy tömörített murvából is építhetünk egy-egy feljárót, a határ a csillagos ég.
Ugyanez igaz a kertépítésre is. A szakember bevonása itt különösen fontos, hiszen nemcsak a füvesítés tekintetében kell betartani bizonyos szabályokat, hanem az ültetendő növények tekintetében is. Erősen terület- és beépítés függő például, hogy milyen magasra növő, mennyire fény- és vízigényes növényeket választunk, de ezen a téren is lehetnek extra igények, például egy kisebb kerti tó, egy látványos sziklakert, egy szaletli vagy éppen egy pergola létesítése.
Kérdés esetén keressen minket bátran elérhetőségeinken, állunk rendelkezésére!
